Objektíven a művészetről

Egy indiai történet elmeséli, hogy valamikor a tudomány és a vallás jó testvérként mindig támogatta egymást, mindegyik figyelt a másikra, és ha valamelyik testvérnek nehézsége akadt, a másik a segítségére sietett.

Mindig fiatalok maradtak, mert nem volt más céljuk, csak az, hogy az embereket boldoggá tegyék.

India

 

Mindezt elmondhatjuk a művészettörténet kapcsán is, mely kezdetekben nem választotta szét az égi és földi világot. Tudta, hogy az ember belső békéje másképp könnyen felborulhat.

Hiányzott volna belőle a társadalomkritika? Nem, pont az ellenkezője a jellemző, hiszen sokszor került konfliktusba a fennálló renddel, a politikai manipulációval, mert élesen bírálta az éppen hatalmon levők tetteit.

Mit is mondott Shakespeare a színművészet kapcsán? „…melynek föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek”. Ez a tükör pedig élesen mutat minden olyan hiábavalóságot vagy téves célt, amely nem viszi előbbre az embert.

Ugyanakkor a nemes művészet sem mindig csak a komolyságáról híres, gyönyörködtet, szórakoztat is. De nem öncélúan. Igaz, a befogadótól függ, hogy mennyit ért meg egy-egy művészi alkotásból. Kezdve attól, hogy egy kicsit jól érzem magam a bőrömben, egészen addig, hogy gondolatokat indít el, és életmódváltásra késztet.

A művészet nem csupán az érzékekre hat, nem a szem, a fül vagy az elme művelése az egyetlen célja. Amikor érzelmi húrokat pendít meg, már közelebb jár valódi küldetéséhez. Hatása mégis nehezen megfogalmazható, éppen azért fantasztikus, mert rendkívül személyes: hiszen minden emberre másként hathat egyazon mű is.

Egy igazán nagy alkotás kicsit úttörő is, koránál előbbre tart, vagy éppen a múlt hagyományaiból hoz elő örökérvényű üzeneteket. Kicsit pedagógusi célokat is betölt, jobbá tesz, nevel és reményt ad. Kicsit filozófus is, gondolkodásra késztet. Végül, de nem utolsó sorban egy kicsit bohócdoktor is. Ugyan nem piros gumiorral jár a beteg gyerekek kórházi ágya között, de hasonló missziót teljesít. Azt a feladatot vállalja, hogy megnevetteti, felvidítja a szenvedő embert.

Aki tanulmányozni akarja a művészet elméletét, annak kötelező tankönyv a nagy német filozófus, Schelling: A művészet filozófiája című műve. Ő többek között egy nagyon fontos dologra hívja fel figyelmünket, amikor az ihletről és a maradandó értékekről beszélve kijelenti: „Minden művészet közvetlen oka Isten.”