A hallgatói szerződés fogalma jó néhány éve ismert Magyarországon. De mit is jelent pontosan? Szerződéstől és a képzés típusától függően a hallgatónak a diplomaszerzéstől számított néhány évet kell Magyarországon “ledolgozni” az állami ösztöndíjas helyért cserébe. Népi nevén ez a “röghöz kötés”. Persze vannak kiskapuk, például a gyerekvállalás, érdemes ezeknek az aláírás előtt utána olvasni.

Meddig köt az aláírt hallgatói szerződés?

A szorzószám általában kettő, tehát egy 3 éves főiskolai képzés után 6 évet kell az országban maradni. A diploma megszerzésétől számítanak az évek, a tanulás alatti munkavégzés sajnos nem számít bele. Szerencsére azért több részletben is ledolgozható.

Mi van, ha külföldre megy a diplomás?

Akkor bizony fizetni kell. Méghozzá a kamattal megnövelt összeget kell visszafizetni az államnak.
Fizetni sajnos akkor is kell, ha nem szerzi meg az ember időben a diplomát. A képzési idő másfélszerese áll rendelkezésre a diploma megszerzésére. Ez problémás lehet olyankor is, ha már “csak” a nyelvvizsga hiánya az egyetlen hátráltató tényező.

Milyen kiskapuk vannak?

Akad ilyen is természetesen. Könnyítést kapnak a katonai szolgálatot vállalók és a hitéleti képzésben résztvevők. a halmozottan hátrányos helyzetűeknek nem kell teljesíteni a feltételeket, ahogy azoknak a nőknek sem, akik legalább három gyermeket vállalnak.

Mi a baj a hallgatói szerződéssel?

Európában egyedülálló jelenségről van szó, nem véletlenül. Egyrészt súlyos alkotmányossági aggályok merülnek fel ennek kapcsán. Többek közt sérti a felsőoktatás széleskörű hozzáférhetőségét, másrészt akadályozza a szabad munkavállalást. Tehát szembe megy az Uniós joggal. Nem véletlenül nem található meg még hasonló sem más demokratikus ország alaptörvényében. Persze nálunk még nagyon ismerős az állami túlhatalom a Kádár-érából. Az élethosszig tartó tanulás pedig elvileg mindenkinek alapjoga.

Felmerül a kérdés, hogy miért pont az egyetemisták lettek kipécézve? Hiszen rengetegen vesznek ki a központi költségvetésből pénzt. Lásd a szakképzésben résztvevők, de nem csak oktatásra lehet gondolni, ott a lakástámogatás és a családi pótlék is.

A legsúlyosabb gond azonban, az abszolút egyoldalúság. Az állam előír, kötelez és behajt, viszont rá meg nem vonatkozik semmi kötelezettség és minimális segítséget sem nyújt a saját szabályainak betartásához. Nem ígér cserébe állást, munkahelyet, megélhetést, semmit. Ha nem tudja biztosítani a feltételeket, milyen alapon köt röghöz?

Következő problémás kérdéskör, hogy a magyarországi felsőoktatás egyrésze vegyes finanszírozású, tehát jócskán folynak bele Uniós pénzek. Mi a helyzet az ilyen képzésben tanulókkal? A kérdés költői, természetesen rájuk ugyanezek az igazságtalan szabályok vonatkoznak.

A hallgatói szerződés teljesen aláássa az esélyegyenlőséget. A felsőoktatás elvileg a társadalmi mobilitást is hivatott elősegíteni, esélyt adni a kedvezőtlenebb születésben lévőknek a felemelkedésre. Ezzel a húzással a megosztottság tovább erősödik, a rétegek közt nyílik az olló, Hiszen vannak, akik könnyedén kifizetik az amúgy magasnak számító tandíjakat, vannak, akiknek már az egyetemre való bejárás is megoldhatatlan. Társadalmi szolidaritás helyett így a szociális különbségek erősödnek.

A következő aggály, hogy az állam nem a saját pénzéből tartja fenn a felsőoktatást, hanem az adófizetőkéből. Milyen alapon hoz rá tehát büntető szabályozást?

Összegzés


Miért erőlteti tehát a kormány a hallgatói szerződést továbbra is? A válasz egyszerű: kontrollkiterjesztés és demagógia. A meglévő munkaerő kivándorlása is aggasztó méreteket öltött, a Fidesz így is megpróbálja az elhibázott gazdaságpolitikájából szermazó károkat egyensúlyozni. A közoktatás ellehetetlenítésével pedig kétségünk sem lehet: nem cél a szakmai és civil évek meghallgatása sem, nemhogy a mérlegelésük. Érdemi párbeszéd híjján csak reménykedhetünk, hogy az utánunk jövő generációknak meg tudjuk mutatni: létezik kevésbé hatalomközpontú megoldás.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük